Vsak človek je zase svet,
čuden, svetal in lep
kot zvezda na nebu …

Vsak tiho zori,
počasi in z leti,
a kamor že greš, vse poti
je treba na novo začeti.
                        (Tone Pavček)

Nadvse tenkočutno so zveneli verzi pesnika na zaključni slovesnosti devetošolcev, ko so v navzočnosti ravnateljice, ga. Valerije Šebjanič,  gospoda župana, Janeza Magyarja, dragih staršev in učiteljev ter osmošolcev sklenili svoje osnovnošolsko izobraževanje.

Generacija učencev, na katero so upravičeno lahko ponosni spoštovani starši, razrednik, g. Andrej Varšič, pa tudi ostali učitelji, ki so tlakovali njihovo pot in v teh mladih življenjih pustili tudi sledi.

Ahogy elköszöntek a ballagó kilencedikesek, Andrássy Réka sorai még visszhangzottak a folyosókon és szíveinkben:

Lelkeink láthatatlan fonalakkal össze vannak kötve,

tartja őket egy égi kéz lágyan mindörökre.

Egymáshoz tartozunk, mint mondatban a szavak,

 ahonnan elmész, egy kicsit mindig ott maradsz.

 Kedves Fiatalok! Járjatok szerencsével!